by

Nem kevésszer futok bele abba, amikor fanfiction írók le vannak becsmérelve, mondván, amit ők csinálnak, az nem írás, ők nem igazi írók. Na és itt van a kutya elásva, mert ez egy fatális tévedés és engem személy szerint rohadtul bosszant.

Való igaz, hogy ők valamilyen szinten hozott anyagból dolgoznak, hisz alapul vesznek egy már létező világot és/vagy annak karaktereit és köréjük, rájuk építik a saját történetüket, de a hangsúly az utóbbin van, mert ezek az ő saját történeteik. Ha erre alapoznánk a "tézist", akkor nem kevés publikált könyvet is bírálhatnánk, mert hány olyan szerzőről tudunk, aki mondjuk a körülötte lévők életén alapuló sztorit vetett papírra, kvázi egy már létező történetet vett bázisnak. Szóval akkor a kettő mennyiben is más, és miért kell az egyiket piedesztálra emelni, míg a másik kapcsán csak legyintünk, mert az nem ugyanaz?

Azért, mert nincs kiadva, nincs fizikailag a kezedben, attól még a fanfiction írók által a kedvenc karaktereidnek kreált sztorik ugyanúgy megmozgatnak. Ugyanúgy megmosolyogtatnak, vagy megríkatnak, ugyanúgy izgatott leszel egy új fejezet kapcsán és ugyanúgy nehezedre esik letenni az olvasmányt esténként. Ugyanúgy hiányozni fog, ha véget ér, és ugyanúgy újra fogod őket olvasni. Sokszor.


It’s not JUST fan fiction. It’s literature. It’s published. It’s read. 
It’s loved.


It matters.