Izgulok és egyben rettegek is a szombat este miatt. Nagyon valószínű, hogy találkozunk, összefutunk, vagy épp csak látom majd pár méter távolságból, de ez egyszerre bizsergetően felvillanyozó és fájóan félelmetes érzés. Nyilván azért, mert ő az egyetlen olyan ember az életemben, aki nélkül tudom, hogy nem lehetek igazán teljes vagy épp önmagam. Már ismerte a tíz éves Lizát, akivel imádtak együtt bicajozni, meg a tizenhárom éves kamasz Lizát, akivel nagyon szerették együtt tölteni a nyarat, no meg a tizennyolc éves éppfelnőtt Lizát, akivel már nem csak barátokként szerepeltek a másik szótárában.

Nagyon jó lenne, ha most megismerné a majdnem huszonkét éves, felnőtt Lizát. Szeretném, ha megismerné.