Ha hiszek a kolléganőim által szentírásnak tartott minden okkal történik és az álmoknak igenis mindig jelentésük van című tézisekben, akkor ez utóbbi fényében az elkövetkezendő napok egyikében találkoznunk kell. Ő megy majd az út túloldalán, én észreveszem, elönt a félelem, hogy most mit tegyek, megragadjam az alkalmat vagy tegyek úgy, mintha ott sem lennék? Előbbit választom, átsietek egy kocsi előtt a másik oldalra, de nem szólítom meg, csak elhaladva mellett ráköszönök. Meglát, érzékel, felfog és nem megy be a céljának kitűzött házba, hanem inkább velem folytatja az útját, akárhová is jutunk.

Mert a lényeg, hogy együtt megyünk tovább.