Most már jó pár hete van egy elég erős fájdalom a vállamban, ami se gyógyszerrel, se alváspozíció váltással, se borogatással nem akar elmúlni. Azóta persze kezdek rájönni, hogy valószínűleg semmi köze az ülőmunkához, vagy a huzathoz. Inkább lelki okai vannak, mert túl sok terhet, talán még másokét is cipelem a saját vállamon, nem beszélve a saját félelmeimről, és ez hosszú távon rohadtul megerőltető.

Most reggel bedöglött a nyomtató az irodában, amiről senki nem tehet, mégis baromira nyomaszt a dolog. Félek, hogy nem sikerül talpra állnia az újságnak, és elbocsátások kezdődnek, amiknél a legfiatalabb és legrövidebb ideje dolgozó munkaerő, azaz én, biztos áldozatául esik. Ott van anyám hitele, az én diákhitelem, M. problémái (amiket a nap 8 közösen eltöltött óra lévén baromira érzek), és az összes szaros kis lelki nyavalyám, amik ilyenkor pláne dupla súllyal ütik fel a fejüket.

Néha tényleg annyira tanácstalan vagyok, hogy mit is kéne tennem, de segítséget akkor sem kapnék, ha kérnék. Nincs kitől.

Update: Elbocsátások nem lesznek, most a fennmaradásért harcolunk, ami valamilyen szinten megnyugtató, más részről elkeserítő. Viszont az hótziher, hogy ha megszűnünk, akkor a jelenlegi kormány várhatja ugyanazt a "törődést", amit az előző kapott az emberektől. Gyűlölöm a politikát, de mégis milyen az, amikor a felhozott vádakra, kiderült negatív tényezőkre nem érdemben reagálni próbálnak, hanem eltaposni a másikat? Azért álljon már meg a menet, és ne egy véleményen kelljen lennie az egész országnak, basszák csesszék meg...

Update 2: Főnököm nagyon pozitívan, bizakodóan áll a kérdéshez, szerinte megmaradunk, legfeljebb más formában, ami meg nem baj, mert a változás legtöbbször jó. Szóval, ahogy én is mondtam tegnap este Anyunak, nem lesz itt semmi baj, csak arra szabad gondolni, hogy minden jóra fordul, mert ha az ellenkezőjét teszed, bevonzod a bajt. Ámen.

Update 3: Zs. megcsinálta a nyomtatót. Eltűntek a viharfelhők és süt a nap. Azért ott fenn valaki nagyon szerethet.