Ja, de persze nem is ez a mai katasztrofális lelkiállapotom igazi oka, ez már csak a hab tortán. Hiszen a kedves öregfiú ott fenn faszán elintézte, hogy találkozzam L.-val. És először boldog voltam, mert olyan jó volt látni a tompa, de még élő lelkiismeret furdalásom ellenére, aztán ahogy távolodtam tőle, úgy fagyott le a mosoly a képemről és kerültem egyre inkább egy mocskod mély lelki gödörbe, mert ez most mi, hogy, miért, és legfőképpen miért épp most, baszki, amikor már kezdtem nem állandóan magam okolni a kapcsolatunk tönkremenetelét illetően?

Megyek, kiveszem a fagyasztóból azt a hihetetlen dobozos karamellfagyit, amit isteni sugallatra vettem, és felzabálom az összeset. Egy kicsit talán segít.