A Tres metros sobre el cielo (Felhők felett 3 méterrel) tipikus példája, hogy miért szeretem a spanyol filmeket. Nem borítanak be a szokványos, rózsaszín cukormázzal és a hamis boldoganéltekmígmegnemhaltak érzettel, hanem abszolút reálisak maradnak.
És nekem ez kell. Nem hiszek a tündérmesékben.
Mario Casas szerepel benne? :O *__* Hát ezt meg kell néznem! :)
Átküldöm a linket, yt-n fenn van az egész film.
Igen, ő a főszereplő, és elsősorban ez volt az, ami miatt nem akartam megnézni. Nagyon sokáig hihetetlenül rühelltem a csávót, de aztán A bárkában kezdtem rájönni, hogy talán kicsit túlreagáltam a dolgot... :)
Tudod, amikor levette a felsőjét, engem meggyőzött. xDD
Hát igen, engem ez a dolog nem befolyásolt. :DD
Igazából hosszú ideig az egyik karaktere miatt "büntettem". A Los hombres de Paco az egyik valaha volt legjobb dráma-komédia sorozat a spanyol (és magyar :P) tévében, és aztán belecsöppent Mario Casas, az ő Aitor nevű karakterével, aki olyan idegesítő volt és persze mindenhol bekavart, főleg annál a párosnál, akiket mindennél jobban preferáltam. De végül idővel, és a sorozat két utolsó évadára megkedveltem, meg azért a Bárka se rossz, valljuk be. :)
Viszont mint pasi, nem igazán jön be. :P Színészként viszont egyre jobban.
Szóval kicsit olyan volt, mint Gamboa? Csak enyhébb, nem gyilkolós kiadásban? :D
Hát, fogjuk rá, idegesített, na :D De mondom, csak a karakter miatt, mert behozták két olyan ember közé, akiknek együtt kellett lenniük, és bármilyen kis hézag keletkezett a kapcsolatukban, rögtön betoltál őt, és ettől hülyét kaptam :D
De a Bárkában például egy rossz szavam sincs rá :P
