#291.

Beszélgetünk itt benn a csajokkal, jobban mondva én szántom a billentyűzetet, mert holnap állományt készítünk, ami nem kis feladat. Tehát ők beszélgetnek, néha én is közbeszólok, hogy azért meglegyen a látszata, hogy ott vagyok, holott fejben már rég máshol evezek, na mindegy. Szóval a beszélgetés aztán szokás szerint tök más irányt vesz, és jövök én, mert hogy neked, Liza, is kurva magas és széles falaid vannak, amik mögött csodás dolgok vannak, csak te nem (akarod) észrevenni.

Ha őszinte vagyok, nagyon unom már ezt. Igenis vannak falaim, nem is kicsik, de ez van. Amióta itt dolgozom, másból sem áll szinte az életem (a munkán kívül), hogy próbálok rájönni arra, hogy miért alakultak ki ezek a falak és hogyan tudom lebontani őket.

Néha nagyon is úgy érzem, hogy pont ők ketten - akik bevallásuk szerint pontosan tudják és látják ezt az egészet - nem értenek meg igazán. És nem hiszem, hogy azzal, hogy ezt mindig elmondják, meg magyarázzák a nagy igét, hogy hogyan változtassak, menne ez a változás. Mert nekem kell éreznem belül, és nekem kell rájönnöm, hogy hogyan bontsam le a falaimat.

2 Responses to “#291.”

Hedgedog írta...: lehet, hogy velem van a baj, de szerintem azok a falak nagyon jól vannak ott, ahol. az a helyzet, hogy nem véletlenül alakultak ki - és téged zavart volna, mielőtt ők mondogatni kezdték? voltak olyan emberek, akikhez a falak miatt nem tudtál közel kerülni, és sajnáltad?
számomra is van olyan ember, akit "terrorizálok", mert nem hiszem el, hogy képes úgy élni, ahogy, miközben sokkal több is lehetne, de be kell vallanom, hogy egy másik szempontból: nem tudom úgy elfogadni, ahogy ő van.

én szeretlek falastul, Liza! :D; 2012. január 27. 0:36
Liza írta...: Az az igazság, hogy mióta elkezdtem itt dolgozni, nagyon sokat változtam, főleg a falaim terén, mert jóval nyitottabban állok ismeretlen emberekhez és szituációkhoz is. Viszont néha azt érzem (és sajnos ez a legszemléltetőbb), mintha a beleimet akarnák az orromon át kihúzni belőlem, olyan szinten elvárják, hogy megosszam a dolgaim, és ha nem teszem, akkor ugye jönnek a falak a képbe.

Anyuval is beszéltem erről, és azt mondta, ő ugyanez a kategória, úgyhogy valószínű ezt a mintát tőle hozom. De ettől függetlenül nem érzem, hogy ezek a falak "útban" lennének, nem akadályoz a velük való együttműködésben, sem a munkán kívül megosztott dolgokban.

Úgy szeretem, mikor pár mondatoddal így boldoggá tudod tenni a napomat. :) Mint egy varázsló. :); 2012. január 27. 9:01

Megjegyzés küldése

#291.

by Liza

2 Responses to “#291.”

Amit olvas

Korábbiak