Utálom, ha ennyi ideig nem blogolok, de annyi minden történik (és valójában semmi) körülöttem, hogy ez mindig kimarad. Akarat van, sztorik is lennének, csak a kedv meg néha a ráfordítható idő hiányzik.

Pár hete kicsi befordultam, és előjött kedvenc depresszióm, amiből aztán Fanni, majd Angi és Adri voltak, akik kirángattak, mozis meg Budai Váras programokkal, úgyhogy nem tudtam tovább csücsülni a gödörben. Szerencsére. Igyekeztem a munkában is kicsit felspannolni magam, de a március-áprilisi iszonyatos hajtás után, most a nyári időszakra eléggé lecsökkent a tennivalók sora (kivéve a hó elejét-végét, de a köztes három hét elég lájtos). Úgy néz ki, hogy talán már jövő héttől megkezdjük a "nyári munkarendet", azaz minden héten hármunk közül egyvalaki csak egyig vagy kettőig van benn, mert tényleg felesleges mindannyiunknak itt ülni. Csak azért, hogy bámuljuk egymás képét a klíma nélküli tetőtérben, hát nem. (Hazudok, mert alig egy órája húzott el a két muki, aki megjavította a mi kis berendezésünket. Ideje volt, mert múlt héten 36 fokban csücsültünk itt, mint a főtt galambok, ami valljuk be, nem nevezhető ideális munkakörnyezetnek).

Eldöntöttem azt is, hogy - ha szép lassan is - de minden régebben eltervezett célocskámat véghez viszem. A VOLT nem jött össze, pedig az istenverte Snow Patrol koncertért ölni tudnék, viszont megvettem a régóta tervezgetett telefonkámat, azt a drága Huawei Y200, ami valami iszonyatosan csodálatosan simul a tenyerembe és az életembe. Nem is tudom, hogyan tudtam eddig élni nélküle. Mondjuk még vannak súrlódások, mert igen komoly gondot jelent az sms írásban, hogy a holnap találkozunk helyett ne gpmao rakaljixumk legyen elküldve (mert 10-ből 8 betűt átlagban félrenyomok), vagy ne csörgessek négy percen át egy barátot (bocsi, Adros!), mert nem találom a véletlen hívás megszakítását jelző ikont. De már kezdünk összecsiszolódni, és tényleg jó jelnek vettem azt is, hogy megvétel másnapján csak 3 órámba telt, mire rájöttem, hogy hogyan is csatlakozik a gépre usb-n keresztül. A szokásos 4,5 órához képes javul a teljesítményem vagy csak jobb lett a felfogóképességem, bár ez utóbbit durván tudnám cáfolni.