Tök vicces, ahogy mindig elkezdek írni egy posztot, aztán a felénél járva a fejemben megszólal egy hang, hogy uncsiiiiiii, és onnantól kezdve már elmegy ez egésztől a kedvem. Ami persze hülyeség, mert ennek az egész virtuális napló-dolognak a lényege, hogy kiadd magadból, amit gondolsz/érzel, és ha már én magam is unom a saját életemben történteket, akkor ott nagy gáz van. Asszem.

Tegnap - szarván arra, hogy karácsony előtt úgy állok anyagilag, hogy sehogy -, rendeltem magamnak néhány könyvet. Szégyen, hogy idén egyetlenegy könyvet sem vettem még magamnak, mindig kölcsönöztem, így idén nem gyarapodott a könyvespolcom tartalma, és ezt nagyon bántam. Meg hát be kell valljam férfiasan, nem sok választék volt ebben az évben, legalábbis az én ízlésemnek. Cecelia Ahern az Ui: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér után a Bennem élsz-szel teljesen elvágta magát nálam, végig se tudtam olvasni a regényt. Sophie Kinsellával dettó így jártam, amennyire imádtam a Emlékszel rám?-ot meg a Tudsz titkot tartani?-t, az utoljára tőle megvásárolt könyvet 15 oldal után passzoltam. Coelho nem köt le, Zafón regényei marha drágák, Nicholas Sparks műveiből meg már kinőttem, az ő általa képviselt, túlcsorduló romantikus műfaj 16-17 évesen még a hatalmába kerített, ma már inkább elalszom tőle. Időközben megjött a realitás érzékem, na.

Szóval elvileg úton van az Alaska nyomában John Green-től, aki állítólag férfi létére nagyon jól meg tudja fogni a női olvasókat, és itt nem a Sparks féle túlzásokra gondolok. A másik kettő meg Gayle Forman két szerzeménye, a Ha maradnék és a Hová tűntél?, utóbbi az előbbi folytatása. Egyik írótól sem olvastam még semmit, de valahogy nincs bennem az a para, hogy látatlanban vettem valamit és tuti rá fogok fázni. Mostanában észrevettem, hogy a megérzéseim az esetek 95 %-ában bejönnek, szóval remélhetőleg a könyvekkel kapcsolatban sem igazolódik be az ellenkezője.

Bár nem lepne meg, ha mégis.