#355.
by Liza
Ott van, amikor reggel kinyitod a szemed. Mikor kibotorkálsz a fürdőszobába, mikor felöltözöl, mikor munkába indulsz. Ott van, miközben dolgozol, mikor beszélgetsz valakivel, mikor meghallasz egy ismerős dallamot, mikor megcsapja az orrod egy illat, mikor elindulsz haza, majd leszállsz a vonatról és bekanyarodsz az utcába.
Ott van benned egész nap, mélyen és puhán fájón, de érzed, és néha elakad a lélegzeted, mikor újra beléd hasít a tudat.
Aztán hazaérsz, ledobod a táskád és leülsz, a képek cikáznak a fejedben, mert tudod, hogy mi volt, s hogy mi nem lesz már SOHA, a fájdalom pedig majd szétfeszít, és sírnál, üvöltenél, de nem kapsz levegőt és szorít a mellkasod és tudod, hogy túl könnyen bele tudnál halni ebbe a lelki kínba.
Akár most is.