Elég érdekes egy hétvége volt ez, mert minden egyes szabad percemet olvasással töltöttem. Nemsokára a végére érek Zafón Angyali játszmájának, de előtte persze még muszáj voltam elolvasni Jenny Downham Amíg élekjét, no meg valamiért késztetésem volt, hogy újra elővegyem a Csillagainkban a hibát, csak hogy a szívemet-és-lelkemet-darabokra-törő-s-engem-megkínzó könyvek listája ne egy példányból álljon e két napon. Ja, és eközben Dickens Szép reményekjét is szántom sorról sorra, méghozzá angolul.

Szóval kis "kikapcsolódásként" ha már lúd legyen kövér, előszedtem a Tomitól kapott, filmekkel teli dvdt, amin rajta volt a Great expectations, azaz a Szép remények legújabb filmváltozata, így leültem, hogy nalássukamedvét, és hiába akartam egy-két ponton feladni, jött egy jelenet, és igen, Jeremy Irvine megmentette a filmet és nem csak a nyilvánvaló és látható külső adottságai miatt, hanem azért is, mert irdatlan tehetséges a srác. Meg mondjuk Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter se voltak rosszak, na.