Tegnap volt a céges buli, amiről nem is akarok sokat beszélni, csak hogy túléltem, és tízre már itthon voltam. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem voltam odáig a gondolattól, hogy mennem kell. Inkább a csak-legyen-túl-rajta-mihamarabb érzés volt bennem végig.

Előtte délelőtt még anyuval átmentünk Budaörsre, bevásároltunk. Meglett az ajándék, amit Anginak szánok, vettem egy barna kardigánt, mert a bulira felvenni akart ruhám mellé kellett egy, no meg egy csizmát, amibe totálisan szerelmes lettem. Mondtam is tegnap M.-nek, hogy irtózatosan büszke lesz rám, hogy ilyet újítottam be. Kicsit rémisztő egyébként, hogy ez lesz az utolsó hetünk, tudva, hogy még mennyi munka van hátra, főleg persze nekem. S nem azért, mert eddig nem dolgoztam volna, vagy elmaradtam volna a teendőimmel, egyszerűen a sok zárás miatt valószínűleg jó eséllyel túlórázni fogok és nem is keveset. Viszont két ünnep között nem dolgozom, plusz 23-án tíztől háromig vagyunk, január első két napján pedig csak tíztől kettőig. S hogy tovább dicsérjem a céget, amellett, hogy a fizumat rettentő korán megkaptam ebben a hónapban, még egy kis jutalom is becsúszott mindenkinek.

Hogy ha már időrendileg visszafele haladok, akkor a pénteki Adrosos talit sem fogom kihagyni, mert annyira rég nem láttam már őt, és hiába dumálunk online sokat, az azért nem ugyanaz. Jó volt olyannal lenni, aki nem csak beszél, hanem meghallgat, átérez és segít is. Plusz moziztunk is, amiből - annak ellenére, hogy jól éreztem magam - már elég lesz, mert az elmúlt egy-másfél hónap alatt legalább hatszor voltam moziban. Kábé mint máskor egy év alatt.

Mondjuk tény, hogy előző pénteken csak azért vettem kis szabit, hogy délelőtt megnézzem az Éhezők viadala 2.-t, de most mondjam, hogy soha egy filmre nem mondtam még, hogy ennyire megérte volna pénzt áldozni??? Komolyan, én soha nem voltam egy nagy THG rajongó, de ez a film totálisan és teljesen kikészített, és nem hazudok, ha azt mondom, a mozi 70%-a alatt csendesen, de annál erőteljesebben folytak a könnyeim. Aztán nagyjából egész nap úgy járkáltam, mint egy élőhalott és nem is tudtam magamhoz térni. Így karácsonyra jön a film alapjául szolgáló Suzanne Collins könyvsorozat három része, én pedig lelkiekben már készítem fel magam a Mockingjay által bekövetkezendő fájdalmakra.

Szóval azért történgetnek dolgok, csak valahogy sosem jutok odaáig, hogy írjak is róluk. Múlt héten beállt a derekam, nem tudom miért, de iszonyatos fájdalmaim voltak, már azért egész helyrekupálódtam. Remélem a karácsonyt már teljesen fájdalommentesen tölthetem, amikorra amúgy nem tervezek mást, mint alvást, filmnézést és olvasást.

Meg békét és csendet. Bár lehet ez utóbbi nagy kérés lesz :)))