Utálom, hogy láthatóan sosem tanulok a saját hibáimból és mindig sikerül belelépnem ugyanabba a kupac szarba, csak hogy aztán kiderüljön, hogy ez a kupac egy kicsit jóval nagyobb, mint azt én gondoltam elsőre és ezért van az, hogy hétfő délelőtt 11-kor majd fel tudnék robbanni, annyi szeretném, ha vége lenne a napnak (a hétnek), ugyanakkor a sírás kerülget, mert ez rohadtul nem hiányzott nekem, de arról fogalmam sincs, hogy hogyan tudnék lenyugodni, vagy kilépni ebből az érzelmi spirálból, amibe rövid idő leforgása alatt ilyen mélyen belekerültem??