Úgy érzem, hogy csak most tudatosult bennem az, amiről már azt hittem, hogy letisztáztam magamban. De nem baj, jó ez így, végső soron úgyis az a fontos, hogy beláttam. S talán kicsit nyomasztó, talán fájdalmas, legalábbis így az elején, de jobb feladni a lehetetlenséget, mint ki tudja meddig rágódni valamin, amiről már bizton állíthatom: abszolút nem éri meg.

Úgyhogy elbúcsúztam tőle, mert nem akarok továbbra is olyan valaki hatása alatt állni, aki a bizonytalanságával és a képmutatásával lelki terrorban tart.