Ha nem kérdezem meg, mit érzel, az nem azért van, mert nem érdekel. Épp ellenkezőleg. Majd belehalok, hogy tudjam, hogy vagy, mire gondolsz, mit érzel.

De rettegek a válaszodtól. Annyira félek, hogy boldog vagy nélkülem, hogy hátranézve csak elpocsékolt időt látsz, hogy megbánsz minden lépést, amit a kezemet fogva tettél. Félek, hogy számodra minden rendben, miközben én az álmaimban téged várlak. Miközben kétségbeesetten keresem a tekinteted minden szempár mögött, ami felém közeledik. Mikor a bőröm minden porcikájában a te illatod őrzöm.

Rettegek, hogy már nincs szükséged rám.