Mindig is úgy véltem, hogy engem nem könnyű igazán megismerni. Nehezen engedem közel magamhoz az embereket, sok idő kell, hogy valaki el tudja nyerni a bizalmam. Épp ezért lepett meg tegnap annyira a kolléganőm a reggeli beszélgetésünk alatt. Így cirka két hónap távlatából azért már tudom, hogy őt a spirituális és ezoterikus világ vonzza, érdekli, ráadásul jártas is az ilyen dolgokban, és nincs szükséges hatalmas, éjszakába nyúló beszélgetésekre velem ahhoz, hogy az együtt töltött napi nyolc órákból és az általam kibocsátott energiákból (amikre ő rendkívül fogékony) úgy ki tudjon ismerni, mint még tán azok sem, akiket hosszú évek óta, vagy éppenséggel születésem óta az életem részének tudhatok.

Elmondta, hogy szerinte érzelmi téren sokkal fejlettebb vagyok, sokkal több van bennem, mint a velem hasonló korú fiatalokban. Hogy érez bennem valami rejtett bölcsességet, amit egyenlőre nem merek/akarok tudatosan a felszínre hozni, de ott rejlik bennem.

Egyszerűen félelmetes, hogy ezt ennyi idő után meg tudta állapítani. Most már teljességgel hiszem, hogy nem véletlenül kerültem erre a munkahelyre. Ez az út volt/van kijelölve a számomra.