Hogy tegnap milyen állapotban voltam, és milyen állapotban értem haza, arra szavak sincsenek. Anyu hazaérve persze rögtön vágta, hogy valami nem stimmel, és jött is szorgosan utánam, hogy de mondd már el, hogy mi van, mert látom, hogy baj van kezdetű nyúzásával, amit először egy semmi kinyögésével próbáltam lerendezni, holott a szívem mélyén mindennél jobban vágytam rá, hogy elmondhassam neki a dolgaim. Igazából két dolog volt bennem: sokszor érzem úgy, mintha nem igazán érdekelné, mi van velem, plusz nem akartam még a saját terhem is a nyakába pakolni, de baromi jó volt, hogy elmondhattam, jobban mondva elsírhattam neki a bánatom.

Borzasztóan szét vagyok esve, lelkileg pedig egy olyan gödörbe kerültem, amiből csak óriási erővel leszek képes kijutni. Minden kis apró problémát úgy élek meg, mintha összedőlne a világ, a munkában sem vagyok a topon mostanában, és jóindulattal is csak azt mondhatom, hogy árnyéka vagyok régi önmagamnak. Valamilyen szinten úgy érzem, hogy ezt a munkahelyi "körülmények" is okozzák. Két olyan nővel vagyok együtt, akik iszonyatos mértékig benne vannak a lelki, ezoterikus dolgokban, amivel semmi problémám sincsen, szeretek én is ilyesmikről olvasni/beszélni, de van egy határ, amin túl érzem, hogy sok, és ezt jócskán átlépték. Mind ezidáig, amikor beütött valami gikszer, azt mondtam: rendben, vannak dolgok, amiknek meg kell történniük, és kész, nem kell tovább agyalni rajtuk. De a kolléganőimnél ilyen nem létezik, mert ők mindig, mindennek az okát, és mindig, minden között az összefüggéseket keresik. Én pedig hiába próbálom kizárni magam azokból a beszélgetésekből, amik már borzasztóan mélyenszántón érintik ezt a témát, tudat alatt totálisan bennem maradtak a dolgok, és mostanra eljutottam odáig, hogy folyamatosan azt keresem, már szinte kényszeresen, hogy mi miért történt, mi az oka. És úgy van, ahogy Anyu mondta: ebbe megyek tönkre.

Még fontolgatom, hogy beszéljek-e egy szakemberrel az egész kapcsán, vagy elég lesz-e, ha valahogy megpróbálom magam regenerálni, és rendbe szedni a lelkem. Bárhogy is, a tudat, hogy Anyu mellettem áll ebben, azért nagyon sokat segít.