"Ha sosem bújtál el a szobád egyik sarkában sírva, annyira hogy a tested vadul remegett, s még a lélegzeted is elállt. Ha soha nem fohászkodtál zokogva, hogy kérlek, legyen már vége, sosem fogod megérteni. Ha soha nem imádkoztál Istenhez, hogy másnap ne kelljen felébredned, sosem értheted. Ha soha nem érezted, hogy nincs értelme élni, sosem értheted. Olvashatsz róla, láthatsz filmeket vagy hallhatsz dalokat, amik erről szólnak, de még egyszer sem érezted a saját bőrödön, akkor sosem foghatod föl, mi érzek."