Kevés annál rosszabb dolog van, mikor az unokahúgod zokogva hív fel és bár fogalmad sincs, hogy miért sír,  mert megszólalni nem bír, de már a lehető legfájdalmasabb lehetőségek is bevillannak, amikor végre nagy hüppögések közepette kinyögi, hogy Zayn kiszállt a csapatból, vége az életemnek!!!, én meg bőszen pislogok magam elé, hogy most ????? ki, merre, hogyan és miért?, mert bár hallottam a One Direction hírét (ki nem?), de itt meg is állt a tudományom velük kapcsolatban.

Szóval mint kiderült, a csapat egyik tagja kiszállt, nem kevés rajongó szívét darabokra törve, köztük az én gyönyörűséges 16 éves unokahúgomét, aki most tényleg úgy érzi, hogy a világ megállt és nincs tovább, itt a vég, nekem meg nem volt szívem elmondani, hogy dehogy van, öt éven belül csak nevetsz majd a mostani fájdalmadon, úgyhogy helyette végighallgattam, mert a könnyeknek jobb kinn, mint benn, a szavaknak meg szintúgy. Aztán felvázoltam a tervet: elmegy és vesz egy jó kis fürdőt, belebújik valami kényelmes otthoni játszós cuccba, átbattyog hozzám, én pedig ellátom kakaóval, karamelles popcorn-nal, egy jó meleg takaróval és három évadnyi Szívek Szállodájával, amit nyilván nem tudott visszautasítani.

Lehet, hogy nem tudok túl sokat a "mai fiatalok" (szégyen, hogy így fogalmazok, de mit tagadjam, ÖREG VAGYOK) rajongásának tárgyairól, de az általuk okozott szívfájdalmat szerintem elég jól kezelem :)))