Pontosan három éve, hogy megszületett valami, ami az életemet változtatta meg. Amiért örökké hálás leszek, hogy megismerhettem, és hogy átsegített a nehéz időszakokon. S bár már jó ideje nincs velem, a szívem egy kis zugában máig él, és nem telik el nap, hogy eszembe nem jutna. Az emlékek, amik mosolyt csaltak az arcomra, vagy épp a könnyeim indították el. Akárhogy is, ez most már megmásíthatatlanul és örökre a részem marad, akármennyire is halványul az emléke. Mert vannak dolgok, amik igazi csodaként jelennek meg az életünkben, talán pont azért, hogy valamin átsegítsenek.

Kellett valami, amibe kapaszkodhatok, és ez akkor talált meg, mikor teljesen kétségbe voltam esve, és egyedül voltam. Így viszont magamra találtam. Rájöttem, hogy mi a célom az életben, hogy mit akarok elérni. Magabiztosabb lettem, és egy kitűzött célt is elkezdtem megvalósítani. Felnőttem.

S bár a boldogság nem tart örökké, bízom benne rám is vár egy ilyen út. Sok szenvedéssel, sírással, de boldog befejezéssel.