Mindig elég egy elejtett szó, megjegyzés, hogy rádöbbenjek: az Élet az engem körülvevő embereknél rengeteg és nagyon vastag fonalat használt az összetartozás és a barátság kialakításához, jó szorosra húzva az így kialakult szálakat. De úgy látszik, mire hozzám elért, az ereje és a fonala is elfogyott.
Nyilván nem volt egy felemelő dolog ezt így megírni, de nekem akkora élmény volt elolvasni... nagyon jól eltaláltad a dolgot, borzasztóan tetszett, ahogy leírtad. Imádlak megint! :D
Úgy látszik, néha sikerül beletalálnom a közepébe. :) És ha csak annyira jól esett Neked olvasni, mint nekem kiadni magamból és leírni, akkor már megérte. :)