#104.
by Liza
Utálom, mikor elhúzzák az ember előtt a mézesmadzagot, minek hatására reménykedve csak vár és vár, a végén meg magában mérgelődve főhet a saját levében, hogy miért is volt olyan hiszékeny és ostoba.
Utálom, mikor elhúzzák az ember előtt a mézesmadzagot, minek hatására reménykedve csak vár és vár, a végén meg magában mérgelődve főhet a saját levében, hogy miért is volt olyan hiszékeny és ostoba.
© Perhaps in a parallel universe, I am still holding your hand.. Powered by Blogger and Manifest. Converted by LiteThemes.com