Megint a szokásos: gyorsan menjek fel msnre, gyorsan vegyem fel a telefont, gyorsan reagáljak az smsére, mert ő valami fontosat akar kérdezni/mondani.

Hát csessze meg. Mert amikor nekem lenne szükségem rá, sosincs mellettem, sosem lehet utolérni, hisz ő olyan elfoglalt ember, hogy most nagyon, de nagyon nem ér rá. Akkor meg mi lenne, hogy ha azokat a barátokat hívná most is, akik ezekben a rendkívül időigényes elfoglaltságban a társai, nem pedig engem, akitől pusztán azért kérdezi meg, "hogy vagy, mi újság?", hogy miután én szerényen egy mondatban elmondom, hogy "köszi, megvagyok, mostanában sokat fáj a fejem, de ez a sikertelen munkakeresés egyik ára", majd megkérdezem, hogy "na és veled?", na hogy aztán erre ő hosszan, órákon át tartó mesét nyomhasson le nekem arról, hogy most éppen megint szerelmes, miután szombaton megismert egy srácot, akivel még aznap "össze is jöttek" (neki kissé más fogalmai vannak az együttjárásról), s aki aztán másnap, vasárnap elutazott, és most nem tudja utolérni, pedig fontos lenne megvitatni, hogy melyiküknek kéne költözésre adnia a fejét, hisz a városunk-Románia távolság betehet egy kapcsolatnak.

Igen. És semmi, "na de most mesélj te, mert kíváncsi vagyok, mi van veled", nyista. Ha meg véletlenül megemlítek neki valami velem kapcsolatos dolgot, akkor rögtön jön egy "ahham", és ezzel a témámat lezártnak is tekinti.

Szóval rohadtul nem fogok felrohanni msnre, rohadtul nem fogom se felvenni a telefont, se válaszolni az smsére, és úgy általánosságban is, jó ideig semmi kedvem vele sehol sem találkozni/beszélni.