Vannak olyan idők, amikor érzed, tudod, hogy a helyzeted szinte teljesen kilátástalan, és olyan lépésre kell elszánnod magad, amit reméltél, hogy sosem kell meglépned. Túl kell tenned magad a keserűségen, tudnod kell lemondani dolgokról, de főleg a büszkeségedről, máskülönben belerokkansz. És ekkor kapsz segítő kezet azoktól, akiktől nem vártad volna, akiknek nem is mertél panaszkodni, mert az ő életük is tele van problémákkal. Akik jó szavaiban, vigasztalásában pedig reménykedtél, némák maradnak.

Nem mondom, hogy nem lesz rosszabb és hogy túljutottam a mélyponton. De most már legalább tudom, kikbe kapaszkodhatom, mikor érzem megnyílni magam alatt a földet.