Nap végén mindig igyekszem levonni a pozitívumokat az elmúlt 24 órában történtekről. A mai nappal kapcsolatban egy kifejezetten nehéz, mert nem csak egy apával, fél főváros bejárásával és a hideggel kellett megküzdenem, de még jónéhány rosszindulatú megjegyzéssel is szembetaláltam magam, amiknek habár nem én voltam a célpontja, de akkor is nagyon fájt. Viszont két dolog mindenképp bearanyozta ma egy kicsit az életem.

Az egyik, hogy végre találkoztam Adrossal, bő két hónap elteltével. S habár nem voltunk a toppon a dumálásban, mert mindketten lejártuk már a lábunkat előtte, azért a fényárban úszó Mammut egyik padján nagyon jól elcsacsogtunk.

Bankban is voltam, és itt jön a képbe a másik nagy pozitív csalódás: soha ennyire kedvesen nem viselkedett még velem egyetlen egy banki alkalmazott sem. Mert habár csak pénzt raktam be a számlámra, rákérdeztem erre a SEPA utalásra, meg a felmerülő költségekre, és mosolyogva, minden további nélkül képes volt TELEFONÁLNI, hogy megtudja a számomra szükséges információt. Le voltam nyűgözve esküszöm, és szerintem még Adros is hülyének nézett, de ez nagyot lendített a kedvemen, na.

Hétfőn pedig utalok. Jesús rendkívül szépen kiszámolta, hogy 24,67 eurót kell átküldenem a számlájára, plusz rájön még a durván 2000 forintos utalási költség, és valami banki nyavalya, ami az utalt összeg 1%-a. Szóval bőven kijövök a karácsonyi keretből, annak ellenére, hogy rémálmaimban 40-50 eurós végösszegek kísértettek.

Arról persze fogalmam sincs, hogy minek írom ezt le, mert csak a bejegyzések számát növelem, de talán a fáradtság késztet a blog elé ülésre, vagy csak izgatott vagyok a dvd miatt. De az is lehet, hogy szimplán csak csinálnom kell valamit, ami eltereli a figyelmem az itthon uralkodó káoszról.