Szentül hittem, hogy ezen az akadályon is túljutottam (vagyis inkább megkerültem, nem mindegy), és nyugodtam fellélegeztem, szökdécseltem az úton, mert igen, éreztem, hogy ez nem a legjobb és legszerencsésebb módja volt az ügy "lezárásának", de legalább vége, és már nem kell főnie a fejemnek miatta. Erre egy véletlen folytán most még nagyobb kupac (szépszóval) kaki keveredett ki az egészből, még nagyobb csávában vagyok, mint előtte, plusz legalább háromszor olyan ideges a túlbonyolított helyzet megoldására kitalált ötletem megvalósításának kérdésessége miatt.

Nem csodálnám, ha közeljövőben ez a szépen magam köré felépített, füllentésekből és egyéb stratégiákból álló kártyavár hirtelen összedőlne. És akkor még csak nem is hibáztathatnék senki mást magamon kívül.