Elegem van, hogy másokért éljek; hogy úgy éljek, ahogy ők jónak, jobbnak gondolják; hogy minden pillanatban ott legyek nekik támaszként, mikor nekem senkim nincs; hogy gratuláljak a megélt győzelmekhez és mosolyogjak mások sikere okán. Nem megy. Ha nem értékeled saját magad, hogyan várhatod el, hogy másik megtegyék? Ha nem vigyázol magadra, nem figyelsz oda, senki sem teszi. Elegem van, hogy jó kislány legyek, hogy aztán becsapjanak; hogy kiálljak mások mellett, akik aztán hátat  fordítanak nekem. Nem kell mindig feltétlenül nagylelkűen viselkedni, néha önzőnek kell lenni, harcolni a saját boldogságunkért. Véget akarok ennek vetni, nem akarom tovább nyalogatni a sebeim. Újra akarok születnek, úgy erővel kezdeni mindent, mert belefáradtam, hogy hazugságokkal cáfoljam, hogy ez megint egy szar nap volt és hogy már nincs erőm semmihez, s hogy senki sem kérdezi meg a nap végén, hogy jól vagyok-e.