Hihetetlenül rosszul érzem magam. Pedig nem így kéne lennie, hisz végre kész a szobám. Bár talán épp ez az egyik, ami miatt elfogott a rossz hangulat. Már semmi nincs, ami a tavalyi évemre emlékeztetne, és bármennyire is kapaszkodom a múltba, annál inkább eltávolodom tőle. S ez ellen semmit nem tehetek.

Ma pedig megtudtam, hogy a legjobb barátnőm a fősuliról máshová megy, és a 2. évet már nem nálunk kezdi meg. Persze nem maradok egyedül, de mégis annyira rossz, mert már sokszor olyanok voltunk, mint a testvérek, és el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz nélküle.

Szar felnőttnek lenni. Nagyon.