MA.

Az utóbbi napok hihetetlen mennyiségű tanulása mellett sok mindenre nem volt időm, például aludni...

Ma viszont szinte villámcsapásszerűen ébredtem rá valamire.

Egészen a mai napig képtelen voltam elengedni, mert habár TUDTAM, hogy abszurd és lehetetlen, mégis olyan természetes és reményteli volt, hogy egy szép napon talán visszatér, és minden úgy lesz, ahogy akkoriban. Ahogy azon a nyáron.

Ma azonban igazán rá kellett ébrednem, hogy ennek az álomnak már nagyon rég vége, és nem tudok már semmin változtatni, hiába is szeretném.

És ma, egy kegyetlenül fárasztó napot és hetet lezárva, mikor egy még keményebb és fárasztóbb hét áll előttem, csakis azt szeretném, ha visszakaphatnám. Örökre.

[Marketing előadás megtartva, mai infó zh weblapszerkesztésből pipa. Hétfőn négy vizsgazh, kedden kettő, szerdán politika előadás és csütörtökön üzleti. És még csoda, ha kész idegbaj vagyok...? ]