"Arra gondolt, hogy talán jobb lett volna nem megtenni. Mi értelme volt most bátornak lenni, ha eddig sosem volt az? Épp ezért, mikor a csengő megszólalt, nem sietett ajtót nyitni. Tudta, hogy nem a lány keresi, hogy már sosem fogja őt az ajtóban állva látni, dideregve és ölelésre várva. Mert jól tudta, hogy az a lány, akit az életénél is jobban szeretett, már nem létezik. A legrosszabb mégis az, hogy a férfi, akibe a lány hajdanán beleszeretett, éppúgy nincs már. Hosszú ideje, hogy kitörölte őt a műveiből, s talán a szívéből is..."

"Mikor meglátta a fegyvert, mindent megértett. Most először értette a testvére szándékait. S még csak félelmet sem érzett. Pusztán vágyat, hogy minél előbb véget érjen az egész. Másodpercekkel később megtörtént. A lövés, ami hátratántorította és a fájdalom a mellkasában, ami nem lehetett nagyobb, mint amit egész éjszaka érzett, a lány naplóját olvasva. Majd jött a csend. A gyilkos nem tudta, miközben pisztollyal a kezében elmenekült, hogy az öccse, azzal a kevés erejével, ami maradt, hálát rebegett neki. Mert egy férfi, aki annyi fájdalmat képes okozni a szeretett nőnek, megérdemli a halált..."