#168.
by Liza
Kétpólusú vagyok, mikor mi jön. Ahogy ma három órán keresztül beszélgetek vele, és nevetek mindenen, úgy holnap már nem szólok hozzá, nem kacagok, undok vagyok. Ahogy most a karjaiba vetem magam, holnap már rá nézni sincs erőm. Tudom gyűlölni, és meghalni érte ugyanúgy.
Szeretem a jelentéktelen részleteket, amik kitöltik az életem.