#169.
by Liza
Nincs boldogság. Nincs remegés. Semmi sincs. Csend. Félelem. Sötétség. Könnyek. Sírok, mert nem érzem, amit érezni szeretnék. Kérdések. Túl sok kérdés az egyetlen ismert igazság elrejtésére, amit nem akarok beismerni. Mert beismerni annyit tesz, hogy a következő sarkon bekanyarodom és új irányt veszek. Keresem, a tükörbe nézek, de nem találom. Ez valaki más.