#200.
by Liza
Vele álmodtam. Elmondtam neki mindent.
Hogy megadnék az égvilágon mindent, hogy változtathassak a történteken.
Azt felelte, én is.
Szar volt felébredni.
Y sé que nunca tendrás idea..."
Vele álmodtam. Elmondtam neki mindent.
Hogy megadnék az égvilágon mindent, hogy változtathassak a történteken.
Azt felelte, én is.
Szar volt felébredni.
"Nunca sabes quién te está viendo, quién te está leyendo, quién te está pensando, ni quién te está olvidando."
Nagyon tudnak fájni.
én ezektől egyébként teljesen ki tudok készülni. tumbin van jó pár spanyol ismerősöm, egyik-másik rendkívül jó íráskészséggel rendelkezik, s olyan csodák hagyják el a tollukat, hogy ma is fél órán keresztül bőgtem az egyik ilyen hatására. aztán lehet, hogy én vagyok túlságosan fogékony ezekre, és azért hatnak többszörös erővel rám.
"todo esto es como si jamas hubiera habido antes algo entre nosotros, o como si cada uno de nosotros esta firmemente convencido de que el otro lo ha olvidado..."
:/
liza, neked elég néhány mondat, és olyat alkotsz, amilyet a világ még nem látott. nem nőből vagyok, de ez végtelenül szívbe talált <3
hát még ha ismernéd az egész történetet :P
egyébként szerintem nem kell feltétlenül nőnek lenni, hogy az ilyet - még ha csak olvasva látod is, de - érezni tudd. lélekfüggő.
© Perhaps in a parallel universe, I am still holding your hand.. Powered by Blogger and Manifest. Converted by LiteThemes.com