"Lo nuestro nunca fue mentira ni verdad
que fue tan solo un sueño
que ahora tu decides despertar..."

Ülök a blog előtt, mert annyi mindent mondanék. Aztán mégse. Nem jönnek a szavak maguktól, kényszeríteni pedig nem tudom őket. S talán jobb is ez így. Helyette marad a nyugodt némaság, az álmatlan éjszakák, mikor önmagam marcangolom, s az agyam egyre-másra visszatér ODA, ahol igazából még sose jártam, de az álmaimban már minden apró szegletét felfedeztem. S talán pont ezért nem jön álom a szememre, mert annyira, de annyira szeretnék minden éjjel visszalátogatni arra a varázslatos helyre.

Nem túl jó jel, ha az álom csábítóbb, mint a valóság.