Megpróbálsz hazugságban élni. Azt gondolod, mit neked, hányan teszik, nem lesz nehéz. Tudatni akarod mindenkivel, hogy szeretsz, hogy szeretnek, hogy van, aki reggel forró kávéval ébreszt, aki egy fárasztó nap után átölel és csendben végighallgat. Nem zavar, nem akarod, hogy zavarjon a kettősség, hogy te készen állsz, de ő még nem. Kérdeznek róla, így hát gondolkozol, kreálsz, hazudsz, hogy védd őt, hogy eleget tégy a kérésének, mert tényleg, igaza van, addig jó minden, amíg mások nem tudnak róla. Tehát nevet adsz neki, foglalkozást, kitalálsz egy egész kapcsolatot, egy egész életet, ami nem rólatok szól, de valahogy mégis ti vagytok, mert ugyanúgy hazugság az egész, minthogy téged nem zavar a helyzet; hogy nem akarod világgá kürtölni, hogy szereted és hogy szeret; s hogy a gyávasága és közönye nem öl ki belőled minden nap valamit.