Tarthatnak érte dilisnek, nem érdekel, mert akkor is imádom az ilyen napokat. Mikor sötétedik, de kellemes az idő, még elszöszölhetsz a kertben vagy sétálhatsz egyet a városban. Ilyenkor kiülök a lépcsőre, és a szemközti fákat figyelem és hallgatom, ahogy a szél lágyan, vagy erősen, - épp milyen kedve van - , fújja azokat, ők pedig élvezik, táncolnak és hajlonganak, hisz jól esik a szél simogatása nekik is, de hát kinek nem?

Aztán lehunyom a szemem, és úgy érzem, már ezekért a pillanatokért megéri reggelente felkelni.