Hogy mit is lehetne az elmúlt egy hét számlájára írni? Sok mindent, azt kell mondjam.

Elsősorban egy jó kis betegséget, ami NEM H1N1, hanem egy szimpla kis megfázás, köszönhetően a nyár (/őszi) gyakorlatilag elsőként elfogyasztott fagyijának és Marcsinak, hisz a barátaim közül egyedül ő vallja azt a nézetet, hogy egy jó kis sorozatmaraton mit sem ér fagyi nélkül. Nem beszélve arról, hogy a sorozat epizódjain kívül a fagyit is én vittem... még csoda, hogy most nem nálunk voltunk.

Visszatérve az ordas betegségre, szombat reggel felébredve már tudtam, hogy gáz lesz, és hogy még szinte tart a nyár, de nekem most kell megfáznom. Így hétvégére még lázat is kaptam mellé, hétfőig ki is tartott, de aztán szép lassan elmúlt, és most már csak köhögök kicsit, és folydogálok. De így már sokkal jobb. Mármint, hogy nem vagyok a halálomon, ahogy pár napja még éreztem magam.

És azért a suli se olyan rémes, mint vártam. Bár a keddi napunk nagyon jól elintézték, reggel nyolctól este fél hatig órám lesz, egyetlen lyukas órával, ami azért talán erőt ad majd a folytatáshoz. Tegnap viszont három lyukas volt, így az utolsót nem vártuk ki, hanem eljöttünk. Azt le se kéne írnom, hogy gyakorlatilag hason csúszva másztam a troliig, mert annyira röhögtem a többiekkel. Mondtam is nekik, hogy még a betegség meg a láz maradványa bujkálhat bennem és azért vagyok ennyire zizi. Bár azt hiszem, én általában mindig ilyen vagyok.

A maradék két napra meg durván maradt három órám. Holnap kettő, közte egy lyukas, pénteken meg egy. Ha nem is kéne már hatkor vonatra szállnom, talán nem is lenne egy pici gondom se. De nem panaszkodom, az utóbbi napokban kezdtem abszolúte teljes mértékben elfogadni azt, amim van (ez nem egyenlő saját magammal, mert szerintem saját magam a büdös életben nem fogom tudni száz százalékig elfogadni...), amit az élettől kaptam, úgyhogy reménykedem, hogy ez nem csak egy átmeneti állapot, hanem hosszan tartó folyamat lesz.

És, ami a lényeg, és nem maradhat ki: A magyar jog tanácsa, ha éjjel megtámadnak az utcán, nyomd a pasi vállába az égő cigidet... Vicces, vicces tanárbácsi, de a vizsgán ötösével húzza meg az embereket, ahogy Detti mesélte, és ez így másodévben, ami egyelőre az utolsó, előttem egy rohadt húzós szakmai záróvizsgával, hát valahogy nem hiányzik.