Napra pontosan nem tudnám megmondani, de egy évvel ezelőtt hallottam több tízezer társammal együtt ezt a dalt. Azóta szinte nincs olyan nap, hogy ne hallgatnám meg, és mindig, mindig tud valami újat adni. Kívülről tudom, szóról szóra, a dallamot, a szöveget, és mégis ahányszor hallom, úgy érzem, mintha valami kivételesen jót tettem volna az életben, és ezt kapnám cserébe ajándékként. Mert ellazít, ha ideges vagyok, álomba ringat, ha pihenek, táncolni űz, ha boldog vagyok és feltüzel, majd megöl, mikor kétségbeesem, sírok, gyűlölök vagy csalódom.

Néha szinte fáj hallani. Ezt a dalt. Ezt a hangot.